Ízületek

A csontok között többféle összeköttetési mód létezik.
Vannak folyamatos, mint a szalagos, porcos, kötőszövetes és csontos kapcsolatok, és megszakított összeköttetések, melyek típusosan az ízületek. Itt a két csont egy bonyolult, ám legtöbbször flexibilis mechanikával van összekötve. Ennek részei az ízfelszínek, melyek üvegporc borítással fedettek, az ízületi tok, az ízületi rés, benne az ízületi folyadékkal, a rögzítést biztosító szalagok és az egyéb, járulékos komponensek (rugalmas rostos porcot tartalmazó lemezek, gyűrűk, peremek, ízületi zsírtestek stb.). Minden komponens fontos szereppel bír, bármelyik hibája az ízület károsodásához vezet. A csontot borító üvegporc biztosítja a közel súrlódásmentes, ellenálló, mégis rugalmas ízfelszínt, az ízületi folyadék gondoskodik a porc táplálásáról, és kenéséről, a tok és a szalagok a megfelelő stabilitásért, rögzítésért felelősek. Összességében elmondható, hogy minden ízület egy nagyon precíz, ám sérülékeny szerkezet, mely az idő múlásával és az igénybevétellel arányosan kopik, degenerálódik.

Ízületi arthrosis

Az ízületi kopás, más néven arthrosis egyike a leggyakoribb krónikus betegségeknek, az idősebb generációban a rokkantság vezető oka. A nyugati világban a születéskor várható élettartam kitolódásával jelentősége egyre inkább növekszik, csakúgy, mint a megelőző kezeléseké. Az esetek egy részében a kopás meghatározható tényező miatt jön létre (másodlagos arthrosis), például rossz statika, korábbi sérülések, műtétek, ízületet érintő gyulladások, vérzések stb., azonban legtöbbször a kiváltó ok nem meghatározható, ilyenkor elsődleges arthrosisról beszélhetünk.
A legsérülékenyebb rész talán az ízületi porc, mely porcsejtekből, és a közöttük levő kötőszövetekből, és alapállományból épül fel. Feladata a csaknem súrlódásmentes mozgás biztosítása, ehhez a porcsejtek termelik a kollagént és a porcmátrixot alkotó egyéb anyagokat, például a hyaluronsavat, glükózaminoglikánokat, proteoglikánokat. Ehhez a sejtek számára is tápanyagokra van szükség. A növekedés befejeztével az üvegporc vérellátása drasztikusan romlik, az állományban levő erek felszívódnak, a porcsejtek távol kerülnek a tápanyagokat szállító kapillárisoktól, melyek felnőtt korban csak a porcréteg alapját adó csontszövetben találhatók meg. A sejtek kénytelenek diffúzió útján beszerezni a szükséges táplálékukat, mely egyrészt a csontállomány kapilláris rendszere, másrészt az ízületi folyadék irányából valósulhat meg. Az ízületi folyadék egyik legfontosabb szerepe tehát a mechanikai hatások csillapításán, és a porcfelszínek kenésén kívül a porc táplálása.
Arthrosisban a porcban levő sejtek ellátása szenved zavart, így megbomlik az egyensúly a porcállomány felépítése, és lebontása között.A folyamat egyre inkább a lebontás irányába tolódik el, a porcfelszín felpuhul, rajta sérülések keletkeznek, idővel pedig elvékonyodik, kopik, végül foltokban eltűnik a csontfelszínekről. Az ízületi fájdalom leggyakoribb oka ez a folyamat, mert bár a porcrétegben nincs beidegzés, az alatta levő csontállományban bőven vannak fájdalom érző rostok, melyek az elvékonyodott, esetlegesen eltűnt porcborítás miatt aktiválódnak, és fájdalmat generálnak. Az elvékonyodó porcborítás ízületi instabilitáshoz vezet, melyet a szervezet úgy próbál kompenzálni, hogy növeli az érintkező felületek nagyságát, így az ízületi peremeken mészfelrakódások jönnek létre, melyek tovább súlyosbítják a betegséget.

A hyaluronsav

A hyaluronsav egy természetes, nagy molekulájú szénhidrát, mely a porcok mellett megtalálható az ízületi folyadékban, izmokban, csontokban és a bőrben is. Fő szerepe a vízmegkötés, ezzel segítve a porcfelszínek kenését, a szövetek rugalmasságának megtartását. A szervezetben típusosan a kötőszöveti sejtek, mint például a porc-, és csontsejtek termelik, és bocsájtják ki a környező alapállományba. A porcokba bekerülhet az ízületi folyadék felől is diffúzió útján. Ezt a tulajdonságot használják ki az ízületi kezelések során.
Az érintett régióba a hyaluronsavat, és más értékes anyagokat kétféle módon lehet bejuttatni. Vagy a vér útján, vagy az ízületi folyadék által. Első esetben a porcépítők bevitele szájon át, gyógyhatású készítmények formájában történik. A hatóanyagok a bélrendszerből a vérbe szívódnak fel, és általa eljutva a problémás ízületekhez fejtik ki jótékony hatásukat. Ilyenkor az ízületet elérő koncentráció általában kisebb, az érezhető hatás lassabb, akár hetekig el eltarthat, mire pozitív változás áll be. Előnye ugyanakkor, hogy nem csak egy ízületben hat, hanem a test minden szövetét táplálja. A másik lehetséges út a közvetlenül az ízületi folyadékba történő befecskendezés. Ilyenkor koncentrált formában juttatnak hyaluronsavat, és egyéb fontos anyagokat a kiválasztott ízületbe. Ennek előnye, hogy a tablettához képest jóval nagyobb dózist lehet adni, a hatás hamarabb, akár már pár nap múlva jelentkezik, viszont csak azt az ízületet érinti, ahova a koncentrátumot bejuttatták.
Akár a vér, akár injekció útján jut a porchoz hyaluronsav, az beépül a szövetekbe, mint pl. az ízfelszín, vagy a rugalmas rostos porcot tartalmazó peremek, gyűrűk, korongok. Ez által az ízületi porc regenerálódik, alapállománya erősebb lesz, így több vizet tud megkötni, mely által lassul a porckopás, jobb hatásfokkal tudnak a porcsérülések gyógyulni. Ennek következtében csökken a regeneráció időtartama, múlik a fájdalom, javul a komfortérzet, és a mozgathatóság. A módszer nem csak ízületek esetén működik. A jótékony hatás igazolt inak esetében is, például a vállízület körüli ínrendszer, vagy az Achilles-ín kezelése is végezhető, az ízületi szerekhez képest kicsit módosított összetételű készítményekkel. Ennek következtében lassul az inak degenerációja, javul a gyógyhajlam, így rövidül a gyógyulási idő, csökken a fájdalom és a mozgáskorlátozottság.
Injekciós kezelés
A nagy tisztaságú hyaluronsavat tartalmazó injekciókat fermentációs eljárással állítják elő. Különböző készítmények állnak rendelkezésre ízületek izmok, inak kezeléséhez, mindegyik pontosan meghatározott összetevőket tartalmaz a szöveti igényekhez igazítva, hogy a kezelés minél hatékonyabb legyen.
A szer beadását minden esetben orvosi konzultáció előzi meg. Kíváncsiak vagyunk a panaszokra, tünetekre, azok időtartamára, jellegére stb. Fontos tudnunk a korábban alkalmazott, a panaszok csökkentésére irányuló kezelésekről, műtétekről, esetleges gyógyszer allergiákról. Áttekintjük korábbi képalkotó módszerrel készült vizsgálatok (pl. ultrahang, CT, MR) rendelkezésre álló képanyagát, szükség esetén ultrahang, vagy MR vizsgálatot indikálunk, és végzünk, hogy képet kapjunk az ízület állapotáról. Így a beteggel konzultálva el tudjuk dönteni, melyik számára a legjobb kezelés, mind a módszert, mind a bevitt anyagot tekintve. A hatás mindenkinél egyéni, hogy a beteg mennyit él meg a panaszok csökkenéséből, és elérhető-e a teljes tünetmentesség, szubjektív.
Ha a kopás mértéke olyan fokú, hogy nem várhatunk sikert az injekciótól, más eljárást javaslunk, vagy más diszciplína szakértőjéhez irányítjuk a pácienst.
Ha a kezeléstől pozitív eredményt várunk, beadjuk a szükséges injekciót. Ezt helyi érzéstelenítésben, vékony tűvel végezzük, melyet az ízületi résbe juttatunk, majd ide fecskendezzük be a gyógyhatású készítményt. Ezt követően a szúrás helyét sterilen fedjük. A beavatkozás időtartama az adatok felvételével együtt nem több 15 percnél, megfelelő körültekintés mellett végzett kezelés esetében a mellékhatások lehetősége minimális. Ezekről természetesen a kezelés előtt tájékoztatjuk a pácienst. Az injekció beadásához nincs szükség műtéti körülményekre, megfelelő bőrfertőtlenítés után ambuláns keretek között elvégezhető. Ezt követően a beteg saját lábán, jelentős mellékhatások nélkül távozhat, nincs szükség hosszabb utólagos megfigyelésre.Mivel a bejuttatott dózis a szervezetben normálisan előforduló hyaluronsav koncentráció sokszorosa, a beadást követő első este ízületi duzzanat, fájdalom, feszülés előfordulhat. Ezek a tünetek ruhán keresztüli jegeléssel, pihentetéssel, felpolcolással, esetleg nem-szteroid fájdalomcsillapító bevételével kordában tarthatók. A pozitív hatást a betegek általában egy-két nap után már érzik.A szertől és a javulás mértékétől függően szükség lehet a kezelés ismétlésére, mi az egyszeri dózistól általában maximum 3-4 kezelést tartunk szükségesnek, melyeket egy-két hét különbséggel érdemes adni. Az első kezelés után a hatás átmeneti, pár napos lehet, a második, harmadik injekció után azonban tartós javulásra lehet számítani, mely hónapokig tart. A kezelés, pozitív hatás esetén, általában fél, egy év után szabadon ismételhető.

